Háborúban

A lépcsőn futottunk felfele, majd bementünk egy kis helységbe ahol kicsit úgy éreztem magam, mintha egy dobozban lennék. Be csuktuk magunk után az ajtót, nehogy megtaláljanak.
-Bújj el!-mondta Rozi. Ez a kis "doboz" három szobás volt. Én befutottam a hálóba és bebújtam a szekrénybe. Rozi felemelte a szőnyegről a kisbabát Rékát, és elbújtatta a fürdőben.
-Tina! Mindjárt jövök csak ne gyertek elő! Tudod ahogy gyakoroltuk.-kacsintott Rozi, majd kiugrott az ablakon és futott tovább, Németország legszűkebb utcáján a katonák elöl. Legrosszabb...Németországban vagyok...és nem is az országgal van baj, hanem a háborúval...bár...ennyi erővel Magyarországon is maradhattam volna, de, "a háborúba gyerek nem való". Persze...csakhogy így fogalmam sincs, hogy mi van a családommal. Rozival is csak véletlenül találkoztam.
-Verlassen!-Halottam ahogy kiabálja Rozi a német katonáknak.-Leráztam őket...-Jött be lihegve.
-Ez mit jelent?-kérdeztem.
-Mármint?
-Ver..khm...Verlaaaa...nem tudom...az a német szó.-próbálgattam kimondani.
-Verlassen?
-ühümm.
-Hagyj...vagy valami ilyesmit...-mondta és kiment a fürdőbe, hogy előkeresse Rékát. Kimentem a konyhába és előkészítettem egy kis kaját. Rántottát csináltam.
-Ki szeretnék menni Benhez.-mondtam mosolyogva.
-Még mit nem?! Nem volt elég a mai kis keverésed?-kérdezte dühösen Rozi.
-Én csak..
-Semmi! Te csak szépen "itthon" maradsz, mert hogy én nem keverek bajt miattad megint, az kivan zárva! Ráadásul Ben hiába 21 éves, akkor is katona és dolgoznia kell.
-Mert amúgy találkozhatnánk?-kérdeztem reménykedve...
-Különben se értitek egymást...nem tudsz Németül!-...de szavaim süket fülekre találtak. Amíg Rozi magyarázott kopogást hallottam az ablaküvegen.
-Hallo! Kommst du?-kérdezte Ben.
-Hello! -köszöntem majd mutattam, hogy várjon egy percet. Kicsit később vissza mentem és ledobtam a telefonom, hogy leírja google fordítóba a mondandóját. Gyorsan leugrottam mellé és vártam amit ír.
-"Már mindegy"-írta majd elnevette magát, amire a reakcióm a nevetésem volt. Gondolom azt mondta előtte, hogy gyere, vagy hogy Jössz.
-"Megtanítalak Magyarul oks?"-írtam.
-"oké"-jött a válasz.
-Szóval. Ich=Én. "Mond".
-Én.
-Grat! Dratis=Grat.
-Grat.-ismételte, majd folytattuk a tanulást kicsit arrébb egy kuka tetején ülve.
-Már egész ügyes vagy.-mondtam neki lassan, mire két perc múlva jött a válasz.
-köszi.
-Mennem kell hallottam Rozi hangját...-Keltem fel hirtelen.
-Várj. Elkísérlek.-Mondta nehézkesen.
-Stop!-Hallottuk mögülünk egy érettebb katonától. Hátranéztünk, felénk futott.
-Gyere!-fogtam meg Ben karját és el húztam magammal. Befutottunk a mellettünk lévő házba. Futottunk lefele kézen fogva.
-Itt jó lesz!-bementünk egy takarítószertárba szorosan egymás mellé. Túl szorosan.
-Bocsi.-Pirult el Ben...lehet,hogy Rozinak igaza van. Ben 21 éves én pedig 17 vagyok. Öt év elég sok. Főleg ha azt nézzük, hogy Ben Német katona, én pedig immáron egy bevándorló.
-Ömm..Van egy ötletem.-Mondta Ben.
-Mondjad csak.
-Holnap délben indul egy maschine Magyarországra. Felszállhatnátok Rozival és Rékával titokban.-Állt elő príma ötletével.
-És hogyan mennénk fel titokban?-kérdeztem.
-A patienten visszakerülnek Magyarországra.-mondta.
-Bocsi fordító.-nevettem el magam. A maschine gépet (ez esetben repülőt) jelent, a patienten pedig betegeket.
-És mégis hogyan?
-Én kisérlek titeket fel a gépre..Gépre?-nevette el magát.
-ja..ja?-nevttem el magam én is.
-ja, kivéve ha nem.-Törtünk ki nevetésbe.
-Pssszt!-fogta be a számat hirtelen.
-Ich weiß, dass Sie hier nicht vollständig dritte Front Leonidas entkommen!-hallottuk.
-Ez mit elent?-kérdeztem.
-pssszt. Majd elmondom.-suttogta Ben.
-Jó.-Bólintottam. Még félórán át keresett minket Leonidas mikor végre elment, mi pedig előbujtunk.
-Jobb ha most már megyünk Rozi megöl téged ha megtudja, hogy kiszöktél, ráadásul hozzám.-ölelt meg.
-Szia!-mondtam és futottam fel a lépcsőn.

Folytatom