3.rész

Felébredtem..pfujj korház szag van...anyu ül mellettem és simogatja a kezem...könnyek közt...
Elkezdtem nézelődni...oldalt volt egy lány, kb. velem egykorú...másik oldalon anya volt és a kezem bekötözve.
-Ébren vagy? É...é...khm..észre sem vettem.-mosolygott anya...könnyek közt...
-Szia anya...-maradtam csendben.-Ki az a lány mellettem?
-Ő Paula.
-Neki mi a baja?-érdeklődtem.
-Rákos.-mondta anya majd rá nézett a kezemre újra és elsírta magát. Rá néztem a lányra..nem volt haja.
-Kemó?-kérdeztem anyát.
-Igen.
-Erik?-érdeklődtem.De anya csak néma csöndben ült,nézett rám és sírt.
-Apád elment Virággal vásárolni.-terelte a szót.
-Minek?
-Hogy mire felébredsz legyen nasid.-mondta, de én láttam rajta, hogy hazudik...
-Szóval...-kezdtem bele.-Erik?
-Ömm....pillanat.-mondta, majd kiviharzott az ajtón.
Pár perc múlva nyílott az ajtó. Ági volt az.
-Szia! Mi újság?-kérdezte az ágyam mellé ülve.
-Őszintén?-néztem rá.
-Tudom hogy milyen nehéz neked ez most, de meg kell értened, hogy...
-Hogy mit?!-vágtam Ági szavába.
-Hogy nem csak neked nehéz...-mondta visszafojtott levegővel.
-Mi van Erikkel?-kérdeztem mire kinyílott az ajtó. Erik lépett be.-Erik!-kiáltottam.
-Én. Khm..most magatokra hagylak titeket.-mondta Ági majd Erik oda bicegett mellém és leült az ágyamra.
-Hiányoztál.-Nyögtem ki.
-Én megvoltam.-Mondta Erik.
-Hogy te mekkora bunkó tudsz lenni!-Néztem mélyen a szemébe.
-És te pedig szeretsz.-mondta magabiztosan.
-Nem szeretlek...-sértődtem meg.
-Vicces vagy.
-Te se.-válaszoltam duzzogva, mire Erik nevetni kezdett.
-Mikor szabadulsz?
-Holnap.-válaszoltam egyszerűen.
-Akkor előtte gyere be hozzám.
-Mindenképp.
-De...Polla...-nézett rám Erik.-Miért csináltad?
-Menj keresni fognak!-Küldtem el Eriket.
-De...
-Semmi de! Csak menj!-Mondtam majd elfordultam a másik irányba. Hallottam ahogyan Erik elköszön tőlem és Paulától, majd becsukja maga mögött az ajtót.
Emlékszem hogyan ismertem meg. Az akkor a 13 éves én, és a 15 éves Erik elég könnyen ismerkedtek meg. Éppen a büfénél álltam. Neki volt egy bandája, a Rockell. Imádtam a zenéjüket. A kedvencem a Mupszi volt. Ennek a címnek semmi értelme de nekik tetszett. Ezt az egy címet jegyeztem meg. Mivel én adtam az ihletet hozzá. Ugyanis azon a napon amikor megismerkedtünk tüsszentettem egyet. Ami a következő képen hangzott.
-Mupszi.-Tüsszentettem.
-Egészség.-biccentett Erik.-Bakke' ez de jó cím lenne a következő dalunknak.-tette hozzá, majd a csapat felé fordult.
Mi, a kívül állók csak RK-nak neveztük őket. Tehát így lett Mupszi az egyik most már sikeres számuknak a címe, ami az egyetlen női bandatagnak nem tetszett. Ő volt az a lány, aki a fiúk társaságát szerette, és nem kevés lányt küldött el naponta, azért "mert a fiúk csak az övék". És itt lépett ki a csapatból. A nevét elfelejtettem azt hiszem Nikol-nak hívták. Ekkor jött a legjobb napomnak a folytatása.
Mikor a szünetnek vége lett, terembe menet a legutóbbi daluknak a Keserű-nek a dallamát dúdolgattam, majd elkezdtem hangosan énekelni. Nem foglalkoztam azzal, hogy ki mit szól ahhoz hogy ott éneklek a folyosó közepén, csak énekeltem. Nem is figyeltem,hogy szembejött velem az egyik RK tag.
-Hé!-kiáltott utánam, mire megrezzenve megfordultam,majd amikor láttam, hogy csak Beni az, biccentettem egyet.
-Rohadt jó a hangod! Maradj itt ne menj el!-mondta, majd elfutott. Álltam már ott tizenöt perce de semmi..Legalábbis az óra már ment egy ideje.
Hirtelen hallottam futó emberek hangját.
-Futás!-kiáltottam oda nekem Beni és a vele futó másik tag, Erik. Miközben elhaladtak mellettem magukkal húztak és a hosszú folyosón végig futva beugrottuk mind hárman, egy szekrénybe.